2013. március 18., hétfő

Éjszakai repülés margójára Merfelsz pince borai

Igaz, kora este érkeztünk a Budai Borszalonba, ahol várt ránk az "éjszakai repülés" teljesen más formában, mint általában. De ezt majd később.
A borest vendége Merfelsz Gábor szekszárdi Merfelsz pince tulajdonosa. Nem először találkoztunk, de most a pince újabb évjáratú borai kerülnek kóstolásra.
Szép lassan megtelik a csöpp bolt az érdeklődőkkel, s poharakba kerül az első bor Kékfrankos rozé 2012.
Így könnyebben csendesül el a borértő közönség, s Gábor elkezdheti a mondandóját. Mesél a kezdetekről, hogy vágott a borászkodásba. A pincét 1999-ben alapították, most 12 Ha.saját szőlőt dolgoznak fel, s nem vásárolnak hozzá!
Merfelsz Gábor és a szerző

 Közben kortyoljuk a rozét mely roppant gyümölcsös, tartalmas, eper, meggy és cseresznye is felfedezhető az illatában, az íz sem marad el mögötte, tartalmas, kerek korty, eperlekvárral, kis szénsavval. A bor két részletbe került a pincébe 1/3 korábban 2/3-a később tartályban érett, s egy hónapja van palackban.A bor tisztán kékfrankosból készült, kimondottan rozénak termelve.
Gábor csak vörös borokat készít, szerinte Szekszárdnak ez az erőssége, így ezzel is kell foglalkozni. A termést hozamkorlátozással fogják vissza, akár 60-70 dkg. tőketerheléssel hogy a pincébe tökéletes alapanyag kerüljön be!
 Másodiknak egy kevésbé ismert szőlő Néró / Nektár rozé 2012 borát kapjuk, a szőlő egy magyar nemesítésű fajta, rezisztens a betegségekre,erős növekedésű bő termő és az egyedüli vörös csemege szőlő amelyből bor készíthető! A bora színanyagban gazdag!

A szüretét korán megejtették, hogy ne érjen túl, de az erjedéskor 17 g. cukor maradt benne s nem erjedt ki teljesen. Nem kezelték tovább, így került a palackba, az illata is megmutatja, hogy nem száraz, erdei /vad/ szamóca és lépes méz illata van, ribizlis, szamócás mézes íz mellől nem lóg ki az alkohol, pedig 15.5%!!
Az édes érzet mellett, nagyon érdekes íz marad a szájban.
 Továbbiakban megtudjuk, hogy a 1832-ben épült pincét 2005-ben  felújították, modern gépekkel, eszközökkel szerelték fel. 2006 óta ezek segítségével évente 30-35.000 palack bort készítenek.
Köztük a Kadarka 2011. Ez a következő. Kissé zárkózott illattal indít, "pörgetni" kellett kicsit, hogy a kakaóbab és az aszalt meggy illata megjelenjen.
Az íz már sokkal többet éreztet, meggy és cseresznye mellett még aszalt gyümölcsök, aszalt meggyet érezhetünk. Kicsit erős alkohol érzet, még igazán nincs teljesen egyben, friss, fiatal bor, még sok idővel.
A pincében a kadarka a bikavér egyik alapja, mely klónja a  hajósi borvidékrők került át Gábor területére.
 A következő bor természetesen nem is lehet más Bikavér 2010. melyből összesen 1500 palack készült, mivel 2010-ben kevés kadarka termett. Mellette kékfrankos, merlot, Cweigelt,  Cabernet sauvinon és franc és egy kis néró került még a házasításba.
Meggyszörpös, sherrys, csokis illattal, az ízben friss meggy és sherry is van, érződik a 2010-es év benne.
Krisztina most épp nem bort tölt

A bikavér a pince válogatás borai közé tartozik, amely itt a Nectar Sexardique ® nevet kapta, mellyel kiemelik a prémium borokat a többi bor közül. Gábortól többet is megtudtuk a név választásról.
 A  városban élt
Augusz Antal, kinek gyakran vendégeskedett a szekszárdi  házában Liszt Ferenc, aki életre szóló barátságot kötött a szekszárdi borokkal. A kettőjük levelezésében említi Liszt a nectar Sexardique kifejezést. 
A következő bor is ebbe a családba tartozik: Doppio 2009. Tisztán Cabernet Sauvignonból készült, de két dűlőből származik a szőlő, mely csak borként került házasításra. 
Az illata keserű csoki, érett szilva, meggylekvár, kicsit még szárit a tanninja, még igen friss, fiatal az íze, fűszeres, meggy, szilva és kapuccino az alkohol sem alacsony 14.5% de nem lóg ki. Szép bor, de hagyjuk érni még, hogy megmutathassa igazi "arcát" pár év múlva!
 Természetesen a legnagyobb bor maradt utoljára, ami a címet is adta Éjszakai repülés. A bor egy házasítás, sok összetevőből, de mind a legjobbak közül: Cabernet sauvignon, franc, zweigelt, néró, kékfrankos, merlot. Ezek együtt értek borrá. Az illata keserű csoki, érett gyümölcsök, talán szilva. Az íz is roppant összetett, konyakmeggy, szilvalekvár és csoki érződik. De a bor folyamatosan változik, ahogy mind többet érintkezik a levegővel. Szép, tartalmas, testes bor, sok idővel még.

 Gábor ezzel a borral szeretne tisztelegni édesapja előtt, aki szekszárdi születésű, s nagyon kedveli a helyi hegy levét. Merfelsz István pilóta volt a honvédség kötelékében repült. Ő, a  papa mesélte Gábornak egy éjszakai gyakorlat történetét, amit velünk is megosztott.
 Egy 50-es évekbeli, hideg téli éjszakán légvédelmi gyakorlatra vezényelték a csapatot, teljes készültségben.
A létszám teljes, mindenki a helyén, felszállás. Több óra repülés az éjszakában, mindenki fázósan húzza össze magát a helyén, s várja, hogy vége legyen a gyakorlatnak, ne körözzenek a fél ország felett.
Hajnalban érkezik a megváltó parancs, mikor már mindegyikük átfagyva, fáradtan gubbaszt a helyén, vissza a bázisra, vége a megpróbáltatásnak! Gépet a reptér felé fordítva, visszaindulnak a bázisra.
A monoton motorzúgás, a hosszú nap mindenkit kifárasztott, csöndben bóbiskoltak a helyükön. Még Gábor papája is aki a gépet vezette is lehunyta a szemét egy kis időre. Hogy mennyre nem derült ki, de a következő felpillantáskor riadtan konstatálta, hogy már csak 600 méteren van a gép az orra a föld felé fordulva, zuhan!
Mindent latba vetve 250 méteren sikerült kijönni a zuhanásból, s visszatérni a helyes repülési magasságba.
Az első riadalom után körbenézett, az első tiszt és a rádiós békésen aludtak, még a tüzér állásban is bóbiskolt a katonatárs! Senki nem vett észre az egészből semmit!!
Az egészet csak egy év múlva mesélte el a társaknak, addig tartotta magában. Az ő szavaival mit mondhattak volna az elöljárók: " Szörnyű volt belegondolni, hogy 6 barom  miért vágta földhöz a gépet mikor már hazafelé tartanak".
 Ezzel a történettel zárult az este, jó ízekkel a szánkban indultunk haza. A rozé címkéjén olvasható idézettel zárnám a bejegyzésem:
Mitsoda ugy mond, az élet bor nélkül? A bor az elmének tehetségeit tsudaképpen neveli. A földi unalmak közül kiveszi és tsak nem égbe emeli; jókká, igazakká, bátrakká, böltsekké teszi az embereket.
Így írt Mátyus István Marosszék főorvosa Ó és új diatetica  című művében. /1787-1793/


SZS.