Káli kövek, borok, borászok

                              Pünkösdi bor túránk következő állomása, KÖVESKÁL!

Ahol nem csak borok vártak, de egy megnyitóval egybekötött nyitott pince program.
A köveskáli városkútnál e napon nyitották meg a bormúzeumot, Szántó Tibor és Vendli Péter fotókiálításával

Gazdák, pincék címmel.
Szerencsére időben érkeztünk, Pálffi Gyula a Káli-medence boregylet elnöke fogadott minket, s rögtön körbevezetett, bemutatott minket.
Megtekintettük a kiállítást, poharat kaptunk a kézbe, melybe azonnal egy demizsonból helyi bor került.
Még bele sem kortyoltunk, a helyiek vendégszeretetéről további bizonyítékot kapva, frissen sült pogácsával s sós süteményekkel kínáltak!
Igazán megnyerő fogadtatás.

a mosóház

A múzeum mellet közvetlenül található a 18.század elején épült mosóház. A környéken igazán érdemes még túrázni a pincelátogatások mellett, hisz igen sok látnivaló található a környéken a cserekúti forrástól, a Fekete- hegyi tavakon keresztül a Köveskáli kő tengerig sok csodát érdekességet fedezhetünk fel.
Nem is beszélve arról, hogy a Művészetek völgye központi faluja Kapolcs csak 10-15 percre van innen!!

No de vissza az eredeti célhoz a borokhoz!!

Megbeszéltek szerint egy jármű /!/ visz minket végig az útvonalon, pincék között.

No de milyen! Egy igazi kínai csoda a 70-es évek elejéről, igazán ifjú vezetőjével Zsoltival.
S ami még nem meglepő, az első út, illetve pince melyhez elpöfögünk, nem más mint sofőrünk papája:
 Cséri István.


Bajusszal, csíkosban Cséri István

 István bemutatja a családi pincét s felesége már tölti is az első bort, mely egy olaszrizling szürkebarát házasítás a tavalyi évből. 12% alkohollal, könnyű virágos illattal csiklandozza meg az orrunkat, könnyű friss ízeivel vezeti be a pince bemutatását. Jó kis könnyű fröccsbor, közepes lecsengéssel, ebben a melegben igazán jóleső nedű!
Másodjára 2009 es Olaszrizlingget kapunk, tisztán, megbújik az illatában néhány szőlővirág, olaszrizlighez méltó illat, 13%as alkoholjával ez is igazán jó tétel.
Harmadiknak bemutatott bor hangzatos nevével vívja ki elsőre figyelmünket Balatonhenyei szőlőhegy Olaszrizlingje házasítva zöldveltelínivel 2009-ből, fehér virágos illattal, kis marcipánnal, ízben is ott a marcipán s a régi idők szaloncukra.
 Ez is igen alkalmas egy jó nyári fröccsnek, de nem nehéz s magában is jó ivású bor.

Végezetül egy"öreg" tétel 2007-es szürkebarát, melyen nem látszik, illetve érződik a kor, jó testtel rendelkező egyben lévő bor, jó savakkal, egy kicsi kénnel a végén.

Atilla, aki mindent megtesz, egy jó fotóért!!

Megköszönvén a remek itókákat, tovább döcögünk a dűlők között, szépen ápolt, rendben tartott ültetvények mellet, néha lehajolva, félrehúzódva, -hisz nem kiépített utakon járunk- eltolva egy-egy belógó ágat, indát.
A legnagyobb legsűrűbb bozótosnál Zsolti megállítja a "kék villámot" s közli: megérkeztünk!
 No de hová?? jön a kérdés..
A cserekúti forráshoz!!
S tényleg, egy ösvény vezet oldalra, mely néhány lépés után kiszélesedve egy forrást tár elénk.
Jót kortyolunk a hűs s tökéletesen tiszta forrásvízből, sőt volt ki kulacsát, palackját is feltölti, gondolván az elkövetkezendőkre is.
Kocsira, s már megint "száguldunk" tova, de néhány perc s már ismét előkerülnek a civilizáció nyomai, majd egy kanyar után egy pince.
Pince előtt tűz, tűz fölött bogrács,mellette a pince tulajdonosa Pállfy Gyula, ki lesegíti a hölgyeket, a platóról, s hellyel kínál.
Árnyas kis szaletli alatt jó csomóan összeverődtünk, vagy húszan, helyiek, vendégek vegyesen.
A házigazda nem késlekedik, lopóval hozza már is az első bort, 2010 Fekete hegy mely egy Cüvee, 
olasz- ezerjó- csabagyöngyéből álló házasítás, ásványos,fiatal, könnyű kis bor.
Második, mely szintén lopóban érkezik, 2010 es olaszrizling ez is friss, fehér virágos kis jázminnal keveredve, almával ízében. Ez még hordóban van s még marad is, decemberig biztosan, majd akkor kerül palackba.

Pálffy Gyula és az Olaszrizling

Akkor majd ismételünk!!
Következő, ami még szintén hordós tétel a szürkebarát 2010, még nincs letisztulva teljesen kicsit opálos még, de az illata kellemes, hárs illat, megbújva benne egy kis zöldalmával, ízében is ott az alma, nyári, vagy talán ami a kertünkben termett s nyagymamám abból csinálta az almásrétes!!!
Ahogy Attila /a fotósunk/ mondotta volt: ahány ház / pince annyi szürkebarát!
Milyen igaza van! :-)
Kellemes illatok áradtak már a bogrács felől, s hamarosan kapunk is belőle, mondta vendéglátónk, s már hozza is a következő tételt.
2008 Juhfarkot, jó kis minerális, ásványos bor, vanília fagyi érzettel, ahogy Adri s Kata is megjegyzi.
Még le sem jegyzem már poharamban a következő bor, egy
Tramini 2009-ből mely édes, majd muskotályos illattal csábít, hozzá adva egy kis rózsát is, ez már jól megérett, egy évet volt barique hordóban, illattal ellentétben száraz, körtés ízzel kis rózsavízzel tölti meg a szánkat.
Végre a lecsó is elkészül, tányérba, majd elénk kerül, friss házi kenyérrel.
Hozzá a poharunkba a Törökurató rozét kapjuk, ami a 2009-es évjárattal nagyon megkedveltette magát nálunk.
A 10-es kékfrankos Cabernet sauvignon házasítás 11% alkohol, decemberben házasítva , január végén került a palackba.
Piros gyümölcsös ízek már most is érződnek, de még nem állt teljesen össze. Várok még vele, s nyár végén újra megkóstolom!!
Mire elfogy a lecsó utolsó maradéka, megérkezik a Szentbékáli oldal kékfrankosa 2008-ól, szép meggyes, illatos fűszerrel, csokis érzettel, cigánymeggy, meggy lekvár, fűszerek érzetével próbál felülkerekedni az ebéd ízein.
Mindenki elpilledve, ki sétálva, ki az árnyékban ücsörögve kapja a következő bort, egy könnyű Pinot a mezőmáli dűlőből, 2 évig hordóban érlelt, cseresznyés illatú, s hason ízű, könnyű pinot, kis fanyarsággal a végén.
Végül / gondoltuk/ egy nehezebbel vörössel zárjuk a sort, egy Cabernet Sauvignon érkezik, 2007.
Cseresznyés gerinccel, csepp meggyel, kis fűszerességgel, illatában zöldpaprikával.
Már most is jó, de még érlelhető!!
Szedelőzködnénk, mikor Gyula előhoz a pincéből -meglepetésként-még pár palackot.
Elsőnek egy 2006 késői szüret / dec 2./ olaszrizling szamorodnira hajazó illattal, virágokkal, szőlővirággal.
Aszusodott szemekből, 17-18 maradék cukorral félédesen, vulkáni talaj érzetével piszkálja meg ízlelő bimbóinkat.
De semmi lanyhulás, már is pohárban a következő, 2007 Tramini késői szüret ami már 29 g maradék cukorral és 17% !!!! alkohollal rendelkezik!!
Ez 2 év barique hordóban érte el, vulkáni talajt, ásványosságot hozva, töppedt szemek birsalma ízével.
Erős, illatos késői szüret, aszús jegyekkel, jó sav-cukor aránnyal.
Több oldalról is elégedett cuppogás, csettintgetés hallatszik!!
S a korona ezekre  egy Furmint 2009 82g. maradék cukorral, erős édességgel, őszibarackos, befőttes, igazi aszús jegyekkel. másfél év hordóban, szépen megérett, tökéletes tétel.
Itt már többen, főleg hölgyek köréből métán elismerő szavak érkeztek.

Ahogy a címkén is olvastam: ...a hegyek büszke magasán...!

ezek után nehéz volt a búcsú, de várt még ránk egy pince....

mert a többibe már nem értünk oda, de ide még betértünk, igaz tényleg csak 80 métert kellet mennünk.
Ezek édes nedűk után nehéz lesz, visszatérni a savas, száraz fehérekhez, de megpróbáljuk.

Adri s Kata a pincében

Mégpedig Győrffi Szabolcs pincéjében!
Ahol rögvest kezünkben a pohár benne 2010 Fekete-hegyi olaszrizling
Tutti-fruttis illat s ízzel, kemény savakkal mutatkozott be.
Másodjára 2009 es testvére következik, olajos magvakkal, olívás ízzel, kis vágott fű illatával.
Másik "testvérpár" 2010 furmint édeskés illat, de száraz íz, szerintem kis fenyőerdő illat, ízben friss gyümölcsök, alma, déli...erős savak.
Idősebb testvére 2009-es hárs, virágmézes illatokkal csábít, hárs méz izével, de szárazan, zöldalmával.
Érdekesebb szőlő a 2010 Zeusz halvány, muskotályra emlékeztető illattal, tavaszi virágokkal, erős savakkal, mineralitással érkezik.
A 2008-as szintén Zeusz ami viszont késői szüretelésű szőlőből készült, félédes, citrusos illattal, s citrusok ízével, grapefuirtal, narancsossággal, halvány ásványossággal mutatkozik meg.
Még egy késői Zeusz érkezik2009-ből sárgabarackos, kellemes édeskés illattal, félédes barackos ízzel zárja a kóstoló sort.
Nehezen, de felkászálódunk a már jól ismert gép erejű járművünk személyszállító utánfutójára / ez már a sok jó bor hatása/ s visszadöcögünk a település központjába.
A nap is már lenyugvóban, bár még invitálnak minket, de ennyi finomság után, már nincs több hely a bendőnkben, meg meg is ártana /ennél jobban/.
Megköszönve a házigazdánknak a kalauzolást, Zsoltinak a Fuvart, elindulunk hazafelé.

"kis" intermezzo a végére, Adri aki Füreden töltötte a hétvége többi részét, elfuvaroz a vasút állomásig, hogy mi is visszatérhessünk a Balatoni vityillóba.
De kiderül, hogy szombaton nem jár az a vonat, mely egyébként mindig hazaszállít minket.
Ezért-hála Adrinak-kocsival jutunk haza, amiért innen is ezer köszönet!!!

Ezer köszönet mindenkinek az egész nyitott pince túráért is!!!

Mindenkinek ajánlom, nem csak ezen az egy hétvégén, hasonló programot.
Előre bejelentkezés, s hasonló szíves vendéglátásban lesz részetek!!!

Üdv: SZS.